Úgy tűnik feleslegesen. Hazaért a két fapina, széthányták a cuccukat, majd elmentek vásárolni. Mert nekik csak ez az élet. Ennyi. Vásároljuk magunkat szét. Szánalmas. Nem tudják már, hogy mit kezdjenek magukkal. És nekem már rohadtul elegem van belőle, belőlük. Ha nem vagyok kedves, akkor egyből megy a susmus, hogy most mi bajom van, miért vagyok ilyen. Ha kedves vagyok, és mesélnék, vagy érdeklődöm, akkor meg egymással vannak elfoglalva, és nem számít, hogy én épp mit mondam, le van szarva. Hát kurvaélet, akkor most melyik kell?
Asszem tudom, melyik. Én. El. Innen. Sürgősen.
