Édes pihenés

Most, hogy végre túl vagyunk mindenen, és kicsit normalizálódott az idegállapotom is :) épp minden rózsaszín. Csak a karkötő nem, amit készítek. Ámulok magamon, hogy milyen ügyes vagyok. Ugyan még minták alapján készítem az ékszereket, de hamar megértem a technikát és pikk pakk megcsinálom őket. Tegnapmondjuk egész nap egy karkötőn dolgoztam, alig várom, hogy megmutassam a fórumon, a tegnap előtti Biloba fülbevalóval együtt. Olyan jól esnek a dícsérő szavak az embernek.

Miközben fűztem, filmeket is néztem. Az egyik a Wimbledon volt, Paul Bettany, Kirsten Dunst, teniszezgetős, szerelmezős romantikus film. Igazából tök jó lenne, ha az élet is így műküdne, hogy a nekünk fontos ember energiát ad, akár a Wimbledon megnyeréséhez is. De hát…Ami nagyon tetszett még benne az a zenék összeválogatása. Valahol olvastam, hogy nekem a mindenkori zenék közül a filmzenék jönnek be leginkább, és bár nem hiszek a horoszkópban (bár mindig betegesen elolvasom) ezúttal tényleg nem lőttek messze.

A másik film a No reservations volt, amit konkrétan végigzokogtam, hiszen olyan szörnyű, hogy a kislány, akinek meghalt az anyukája nem eszik semmit egy chef házában. Aaron Eckhart cuki, de ő nem buzi amúgy?

A mai programom is hasonló lesz, filmezés és gyöngyfűzés. Elég nehéz a kettő együtt, tudod…

Tádám

Megjött a gyűrűkatalógus :) És még a vizsgán is átmentem, csodálatos, csodálatos. A katalógus egy nagy borítékban érkezett amúgy, de nem Svájcból, ahogy gondoltam(reméltem?) hanem Budapestről. Mégpedig a belvárosból, a Párizsi utcából. Hát honnan máshonnan, nem? Most pedig elmerültem Bridget Jones kalandjaiban, pedig kurvára A nyelv és a nyelvek érdekfeszítő fejezeteit kellene gyűrnöm. Már csak egy nap. “Csak…”