Ötöst kaptam ma :) Klasszikus magyar 1., a felvilágosodás, V. B. P., a név mindegy, a lényeg a téma. Hajnali négyig fent voltam, olvastam a tételeket, előtte meg egész nap (kisebb blogolásnyi megszakításokkal) a kötelező szövegeket. Baromira feleslegesen. Miért nem láthatom előre, hogy mit húzok? Tényleg, én elolvasnék akkor is mindent, ha tudnék, de nem szivatnám magamat ilyen kis két órás alvásokkal. Vagy esetleg nem alvással. Szóval, miután nagy nehezen felkeltem, rohantam a suliba, hogy első lehessek. Persze kicsit még így is korán mentem, nem engedtek be. Na szép, bár így legalább tényleg lehetek első. Persze eddigre már el is ment a kedvem tőle, inkább szerettem volna, ha mindenki előttem megy, én meg a végén bekullogok, addigra talán minden tételt sikerül végigolvasnom legalább egyszer. Nyolcra végülis csak hárman voltunk ott, így ha akartuk, ha nem, mi lettünk az elsők. Szuper… Valami isteni sugallat lehetett, hogy még az utolsó pillanatban a tételek végére ugrottam, és a színjátszás helyett a regényről szóló felsorolásokat és egyebeket próbáltam megjegyezni. Ugyanis ezt húztam. Amikor megláttam, hogy tizenkettes, akkor nagyjából egy perc alatt leesett, hogy ez igen, jót húztam, örülés van. Írtam egy kis vázlatot, aztán kimentem elmondani. Kicsit nyögvenyelősen indult, eléggé összefüggéstelen dolgokat mondtam, felsoroltam az ötezer féle regénytípust, és itt le is állított. Kérdezte, hogy milyen vádak érték a regény műfaját, és ezt hogy próbálták megvédeni. Ebből összesen egy dolog jutott eszembe (még a vázlatírásnál) de a többire is tudtam valamit makogni, a segítő kérdései után. Aztán persze, hogy a szakirodalomba kérdezett bele, amit nem olvastam. Király. Pedig ez volt az egyetlen, ami még meg is volt. Persze nem estem kétségbe, végiggondoltam a dolgokat, és mondtam, hogy szerintem mi volt benne, miről írnak, mit kritizálnak. És eltaláltam. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy összeállt bennem ez az irodalmi katyvasz, és megértettem a felvilágosodás menetét. Ott a vizsgán. És józan paraszti ésszel (meg azért irodalomtörténeti háttértudással persze) de 80%ban eltaláltam, hogy miről szólt a szakirodalom, amit kezembe sem vettem. Aztán a Bácsmegyeyről kérdezett, erről elmondtam az infókat, ajánlás, sztori, abba kicsit bele is kérdezett, de mivel végigrágtam magamat rajta, így ezzel nem is volt gond. A végén még saját felvetést is szültem: azt kérdezte, hogy mi a furcsa ezekben a szerelmes levelekben, amiket az elején ír. És zsigerből tudtam, mindenféle előolvasottság nélkül, hogy énközpontúak, csak a rajongásról szólnak, semmi visszacsatolást (ezt így mondtam..) nem vár Mancitól, sőt azt is el merném képzelni, hogy Manci igazából nem is szereti őt, mindez csak képzeletének szüleménye. Wow. És ezt magamtól. Sárditól a “jól van megírva” és egy ilyen vizsga után komolyan kezdek elgondolkodni azon, hogy nem is volt hülyeség maradni a szakon!
