Változás

Kezd pozitívba átmenni a hangulatom a költözés ügyében. Végre a saját lakásomban lakom, végre én leszek az úr, végre én dönthetek, és végre nem én baszom el a sok pénzt mások tölesztőhitelébe. Azt hiszem, hogy az első lakás (még ha csak ilyen megosztott formában is) de borzasztó nagy dolog, és majd egyszer eljöhet az az idő, amikor én ott egyedül lakhatok, teljes 40 négyzetméter csak az enyém lesz, és azt teszek, amit akarok, akkor szexelek a pasimmal, amikor akarok, azt eszem amikor akarok, addig alszom, ameddig akarok, úgy hagyom szét a dolgaimat, ahogy nem szégyellem, én oszthatom be, az én ízlésem lesz az úr, jajjjj, most hirtelen elkezdtem nagyon nagyon várni az egészet. Már listát kezdtem írni, hogy mi mindent kell majd beszereznem :)

Döntés

Szóval most már végleges az, hogy innen elköltözöm. Tudom, hogy akartam, és hogy milyen jó lesz majd, de azért akkor is szar érzés, hogy végülis ők döntöttek így, hogy akkor húzzak innen. Szar érzés na. Nem gondolom, hogy annyira rossz lakótárs lennék, fizetek, mint a katonatiszt, csöndben elüldögélek a gépnél, takarítok, mosogatok helyettük, szóval egy szavuk sem lehet. Kicsi nekünk ez a lakás, hát nemtom. Eddig valahogy nem volt az. Én simán el tudom mondjuk képzelni, hogy a nagytesó besértődött, nyivákolt otthon, hogy vele nem vagyok kedves, és kisírta, hogy húzzak már el. Hiszen eredetileg még sokáig maradhattam volna, legalábbis ezt beszéltük meg. Szal rossz
duma, tutira a két kiscsaj sírta ki, mert zavarom a köreiket. Jah bocs. Azért szar.
Bár jól fogadtam és látszólag lakótárs is megkönnyebült ezen, de akkor is. Bár talán jobb, hogy így alakult, később esetleg már rosszabra fordult volna a kapcsolatunk, pont az ilyen takarításos, mosogatós hülyeségeken. Így talán lehetünk barátok, bár azt meg kell mondjam, hogy tényleg jobb lesz így, egyre kevésbé szeretek ittlakni. És a tanulság: nem akarunk ismerősökkel lakni, csakis saját szobában akarunk lakni ezentúl. Én és én, hiszen én vagyok a magam legjobb társasága. Magammal nem tudok bunkó lenni, másokkal meg…

Megvilágosodás

Továbbra sincs semmi. Csak annyi, hogy megvilágosodtam. Ami jelesül annyi, hogy nem nem nem és nem fogok úgy viselkedni, ahogy várná, ahogy várnád, ahogy szoktam, hanem ezúttal most más leszek. Egy olyan Marie leszek, aki türelmes, és megértő, és csak szeretetre vágyik, de azt nem úgy akarja elérni, hogy üvöltve, sírva, dühöngve kiharcolja. Jó kislány leszek. Ezúttal. Ha így sem megy, akkor más a baj, és akkor sehogysem megy. Szóval haditerv: kedves leszek, semmi bántó mondat, még csak gondolat sem, mert az azonnal kiül az arcomra, csak hiányzós bújás, csókok, ölelés, és szívem minden simogató szeretete.